Fiatal voltam és kíváncsi, így keveredtem a rendszerváltás évében életem első igazi tüntetésébe, két nappal karácsony előtt, ’89-ben….
1989 decembere volt, mikor Esztergomban jártam éppen, harmadéves főiskolásként, hideg, karácsony előtti utolsó napokban, talán éppen vizsgára készülve. A boltokban suttogták, állítólag már az egész város beszélte, hogy este valami tüntetés lesz a Duna-parton, a demokrata fórumosok szervezik. Szimpátiatüntetés – azt mondják – tudod, Romániában áll a bál, mutatta a tévé, már lőnek is.
Fiatal voltam és kíváncsi, így keveredtem a rendszerváltás évében életem első igazi tüntetésébe, két nappal karácsony előtt, ’89-ben. Fáklyát nyomtak a kezembe, nem kérdezték ki vagyok, miért jöttem – a kiállás és a vonulás, akkor még az volt a lényeg.
Különös torzó állt a parton – a Mária Valéria híd. Ott ért véget a csendes menet, ezres tömeg állt a víz szélén, jelszavakat skandáltak, Mondjon le!, meg Szabadságot Temesvárnak!, égtek a fáklyák, béke volt. A víz visszhangot adott, s csak sokára vettük észre, hogy a visszhang nem a természet játéka, mert fények gyúltak a túlparton is, skandáltak ott is, egymásba kapaszkodtak ott is, s néhány percre mintha újra egyesülni tudott volna Esztergom folyón túli ikertestvérével, a csehszlovák Sturovóval, mely erre az estére végre újra mert Párkány lenni és magyar.
A szabadságot éltette a nép, az esztergomi magyarok meg a sturovói magyarok a románokét, magyarokét, meg minden Duna-menti kis nemzetét, melyek mertek felkelni és szabaddá lenni, s egy pillanatra mintha érezhető és megfogható valóság lett volna az az azóta már sokszor, sokat emlegetett szó, hogy: Közép-Európa.
Azóta bármi történik is, Esztergom számomra a szabadságot, a rendszerváltás szépségét jelenti. Nem érintenek meg a botrányok, nem érdekelnek kiskirálykodó politikusok. Esztergom többet érdemel, mint hogy egy legyen a botrányba hulló kisvárosok közül. Ezért is üt szíven, amikor azt hallom, hogy a 21. század Magyarországán ebben a városban megszűnik egy iskola, megszűnik a buszközlekedés, s nincs olyan intézménye, mely ne nyögne az adósságok terhe alatt.
Esztergom Zeneiskolája most a túlélésért küzd. Egyszerű a képlet: ha nem gyűjtenek össze egy nagy halom pénzt egy hónapon belül, akkor nem indulhat ősszel képzésük. Nem lesznek hegedűt cipelő kisiskolások, zongorán kalimpáló, ünneplő ruhás kamaszlánykák. Ennyi? Ennyi, persze. Egy városnyi ember gyermekeitől veszik el a művészetet, nem történik más.
Mindez megelőzhető…. nem a természetet kell legyőzni, nem cunamival, elszabaduló elemekkel kell harcolni, csak pénz kell hozzá. És a zeneiskola nem adja fel…. jótékony hangversenyt hirdetnek, az est bevétele a zeneiskola fenntartására fordítódik. Megnyernek híres embereket, s beviszik növendékeiket a Kongresszusi Központba Budapestre. Ott lesz a jótékony est április 27-én.
Weboldalunk a műsort élőben közvetíti. Mi ezzel segítünk. A közvetítés ingyenes lesz, ám jó lenne, ha aki tud, aki akar, az segítene az iskolának! Ha segíteni szeretne, váltson támogatói jegyet a közvetítésre. A jegyek ezer forintba kerülnek – vegyen egyet, ha tud, vagy vegyen meg tízet, ha lehetőségei megengedik!
Itt olvashat a műsor részleteiről és a Zeneiskola válságos helyzetéről.
Kérjük, hogy támogatói jegy vásárlásával segítse Ön is a Zeneiskola fennmaradását!
A támogatói jegy ára: 1.000 Ft
TÁMOGATOM A ZENEISKOLA FENNMARADÁSÁT, JEGYET VESZEK AZ ELŐADÁSRA |
Jegy vásárlása esetén kérjük, VÁLASSZA A BANKKÁRTYÁS FIZETÉST!
(A paypal és a banki utalás jelentős többletköltséggel jár, mely a Zeneiskolának jutó összeget csökkenti)
