Nemrég valaki egy tévéműsor kapcsán jegyezte meg, micsoda ütődött műfaj is a sokat dicsért magyar kabaré. Tényleg: vajon miért jó az nekünk, hogy sokszor több mint száz évvel ezelőtti kis rövid, sokszor izzadságszagú, humorosnak mondott történetekkel szórakoztatnak bennünket a tévécsatornák?
A magyarázat sokszor egyszerű: mert ez olcsó. Olcsó, mert nem kell megírni – készen kapják a szerkesztők az ezerkilencszázas évek elejének szerzőitől. Még csak jogdíjat sem kell rá fizetni, a szerző több mint 70 éve halott, a mű kikerült a szerzői jog hatálya alól. Aztán problémamentes. Mert jajj, mi lesz, ha a médiahatóság úgy gondolja, hogy politikailag nem teljesen korrekt, amit humor címén elkövetünk? Jön a milliós bírság, meghurcolás, kiközösítés. Csak nehogy megbántsuk valamelyik politikai oldal szereplőit egy kis tréfával, igaz? Sajnos a politikusoknak ma Magyarországon nincs humorérzékük.
Sose volt.
Emlékeznek Hofira? Egész életművet épített arra, hogy a hatalom orrát fricskázgassa. Játszott az oroszlánnal, ugrált előtte, s a mackótermetű humorista kecsesen siklott félre a karmok elől. Mondhatják persze, hogy Hofinak szabad volt, valamiért nem bántották, az Aczél György féle kultúrpolitikának is kellett egy szabad száj, hogy mutogatni lehessen rá: tessék, itt szabadság van, hiszen nálunk még kritizálni is lehet! Szóval Hofi kritizált, amit nagyon-nagyon rövid ideig tett volna, ha nem lett volna hozzá elég tehetsége. De volt. Hosszú időn át talán Hofi Géza volt az egyetlen magyar „celeb” (hű, mit szólna ehhez a szóhoz!), aki a kabaré műfajban képes volt másfél órán át egyedül állni a színpadon és lekötni a közönség figyelmét. Hofi műfaj teremtett Magyarországon. Nem kabaré volt, amit művelt, nem is a ma „stand up comedy”-nek mondott egyszemélyes poénkodás. A csuda tudja, mi volt. Kiállt egy ember a színpad közepére, egyedül, nagyon kevés kellékkel, nem zenélt, nem táncolt, nem ugrált át színes karikákon, csak egyszerűen beszélt és másfél órán keresztül le se vette róla a szemét senki.
Itt egy kis ízelítő, hogy szerezzünk pár jó pillanatot:
Ki tudja ezt ma utána csinálni? Vajon ki az a mai-tegnapi-holnapi humoristák közül, aki képes, vagy képes volt erre a teljesítményre? Mit gondol? Írja le kommentben!

Laár András, Dolák-Saly Róbert, ráadásul ők nem kizárólag humoristák, pláne nem a hatalom által támogatott előadók.
Nem hiszem, hogy lesz melto utodja!.
Imádtam Hofi Géza humorát. Utólérhetetlen.
Bödőcs Tibor.
Nem az “új Hofi”, de ő kerülhet majd a legközelebb hozzá.
Volt szerencsém 1963 óta látogatni a Vidám Színpadot, később a Mikroszkópot. Egyetértek a Hofival és a régi magyar kabaréval kapcsolatban leírtakkal, de nem mindenkit dícsérnék ugyanígy.
(Negatív példa: sas j., aki ki is szorította Hofit onnan a Madách Kamarába!)